Egy család vagyunk.
Jelenleg: gyermek 5,5 éves, apa 49 éves, és én anya, nemsokára 50 éves leszek.

Férjem nem magyar anyanyelvű. Magyarországon élünk, itt szeretnénk ismét örökbe fogadni; az én nézőpontom szerint (amit természetesen átbeszéltem a családdal, és egyetértenek vele) próbálom átadni az élethelyzetet.

Amiért – is – különlegesek vagyunk: örökbefogadás nélkül nem lehettünk volna család.

Amiért létre hoztuk ezt az oldalt, az a magyar törvények és keretek adta lehetőségek megsokszorozása.

Nehezen tudom elképzelni, hogy buszmegállóban, orvosi rendelőben, játszótéren..stb oda tudnék menni egy anyuka / apuka / nagyszülő / nagytestvér / rokon / akárkihez, és megkérdezni: Szép napot, gyermeket szeretnék örökbe fogadni, látom, önnél van egy(kettő, sok) esetleg beszélhetünk róla? És ugyanakkor a másik oldal: bármilyen ok is késztet egy látogatót egy oldal olvasására, ami örökbefogadással kapcsolatos: akár szakmai tájékozódás (pl. védőnő, gyámügyes szakember) akár magán ember (pl. egy szomszéd, aki szívén viseli a nehéz helyzetbe került család sorsát) akár a helyzetben már benne lévő szülő, gondviselő nem talál megfelelő fórumot élethelyzete orvoslására.

Milyen helyzetben? KÉTSÉGBEEJTŐBEN!

Nem gondolom, hogy sokat kellene arról írnom, hogy milyen nehéz helyzetbe lehet kerülni, főleg akkor, ha egyedülálló, bántalmazó kapcsolatból menekülő emberről van szó. Gyógyíthatatlan betegségek, súlyos idült, vagy olyan betegségek, amik az élet minőségét nagyban befolyásolják, mind, mind lehetnek okok, az anyagi ellehetetlenítésről nem is szólva….

Szorosan ide kapcsolódik két dolog:

1. Sajnos semmilyen borzalom nem hasonlítható ahhoz a szenvedéshez, amit az anya-most mindegy; h apa, nagyi, akárki-átél, megél abból a gondolatból kifolyólag, h nem tudja tovább nevelni a gyermekét. Az ebből az érzésből fakadó szégyen és önsajnálat mindent felülír. Ha ezt az érzést nem tudom érezhetően, elfogadhatóan megélhetővé tenni, akkor kérlek, ne vedd fel velem a kapcsolatot. Sajnos korábban tapasztaltam, ha nem tudunk a megoldásra összpontosítani, és az akadályban ragadunk, az a gyereknek a legrosszabb.
2. Honnan tudom, hogy nem fog az én családom is hamarosan olyan problémákkal szembesülni, mint a tiéd???? Sehonnan. Betegségek /balesetek természetesen minket is érhetnek, és az anyagi forrásaink sem végtelenek, és bár tudom (a bankszámla kivonat, és az ingatlanok, vagyon, üzlet kézzelfogható), h nagyon sok mindennek kell nagyon rosszul fordulni ahhoz, h hasonló cipőben legyünk, igyekszünk tenni ellene (élet, vagyon biztositás, több lábon állás, egészséges életmód, folyamatos tájékozódás).

Ma Mo-n max 45 év korkülönbség lehet az örökbefogadó, és fogadott között, ezt a szabályt alkalmazták ránk is az első gyermekünk örökbefogadásánál. Létezik az 50 éven felüliek számára egy lehetőség, amikor is 3 évnél idősebb gyereket fogadhatnak örökbe; illetve életkor szempontjából azt is nézik: ha már van gyermek az örökbefogadó családjában, nála minimum 2 évvel fiatalabbnak kell lenni az újonnan érkező gyermeknek. Itt már nem árt egy kis matek: mivel én idén (2024) tavasszal töltöm az 50. évemet, amikor is gyermekem 5.5 éves lesz, itt már lehetne két évvel fiatalabb gyermeket, vagyis egy 3.5 évest „KAPNI” a HIVATALTÓL, ha:

Nem volna nagy a „KERESLET” a 0-4 éves, gyermekek iránt, és mi hátrányban vagyunk, egyrészt mert van egy gyerekünk, másrészt a korunk miatt, hiszen a 45 év alattiaknak „SZIVESEBBEN” fog a HIVATAL gyermeket adni. Helyesen, hiszen én is úgy gondolom, minél fiatalabb egy szülő, annál nagyobb a valószínűsége, hogy felnevelje gyermekét.

Gyermekünk örökbe fogadása után ezért sem kérvényeztünk új eljárásban örökbefogadási kérelmet, mivel esélyünk sem volt 45 éves, és a két éves korkülönbség betartására. Most viszont, ez az új szabályozás lehetővé teszi számunkra is, h 50 éves korom felett testvére lehessen a gyermekünknek, ammennyiben sikerül megfelelő gyermeket találnunk, aki bármilyen korú, nemű, egészségi állapotú lehet.

AZONBAN AZ ÖRÖKBEFOGADÁS NEM ELSŐDLEGES, ÉS NEM EGYETLEN CÉL.

Ha a gyermek fiatalabb, mint 3.5 éves jelen pillanatban, akkor későbbiekben az örökbe fogadás nem lesz lehetséges, de családunkba fogadva HIVATALLAL egyetértve, fel tudjuk nevelni.

DE A LEGFONTOSABB: ÖRÖKBEFOGADÁS LEHETŐSÉGÉRŐL A RENDSZERBE, BEKERÜLT GYERMEKEKRŐL CSAK A HIVATALLAL KOMMUNIKÁLHATUNK, HELYESEN.ÖRÖKBEADHATÓ, ÖRÖKBEADÁSNÁL SZÓBA JÖHETŐ GYERMEKEKNÉL AZ „ EREDETI, ÉLETET ADÓ ANYA” KIKERÜLT A KÉPBŐL, SZÜLŐI FELÜGYELETI JOGA NINCS, GYERMEKE SORSA FELŐL NEM DÖNTHET. Ennek millió oka lehet, amit mindenki el tud gondolni, utána tud olvasni……

MI, AZ ÉN CSALÁDOM AZOKAT A SZÜLŐKET SZERETNÉ MEGSZÓLITANI, AKIK A SZÜLŐI FELÜGYELETI JOGUKKAL MÉG RENDELKEZNEK.

De azt veszélyben látják, ha bizonyos események bekövetkeznek, gyermeküket elveszíthetik.

És itt következik, kiket szeretnénk meg szólítani: gyakorlatilag mindenkit, aki örökbeadáson, illetve annak előszobáján: családba adáson gondolkodik.

Mi ez a családba adás/fogadás? Régen ez volt a keresztszülőség, ha valamilyen okból a szülők nem tudták tovább nevelni a gyermeket, a keresztszülők gondoskodtak arról, hogy fogadalmuk szerint keresztényi szellemben felneveljék a gyermeket. Ennek ma már a hivatalos ügymenetek vették át a szerepét több-kevesebb sikerrel…. Nem tisztem sem a „rencer” minősitése, sem senkinek a megítélése. Sem nehéz sorsú embereké, sem kevés fizetést kapó bürokratáké…

Nagyon sok rémtörténetet lehet sajnos hallani, bántalmazott, elpusztított kisgyermekekről , saját életét adója által-nem írom, h anya, h anyja által, mert az egy fogalom, amibe ez a cselekmény nem fér bele-nevelőanya által, és bárki hibájából, akinek feladata lett vna a kisgyermek megvédése, tisztességes felnevelése….

Szóval nem fogok hőbörögni, és szidni a „rencert”, bármilyen is. Ez van, ezzel kell élni. De azt szilárdan hiszem, hogy sok gyermeknek be sem kellene kerülni, vagy ha bent van, sokkal gyorsabban ki kellene jönni onnan. Normális esetben például, ha van egy borzasztó szerencsétlen tragédia, amikor is a gyermek pl autóbalesetben elveszíti a szülőjét- akár mindkettőt-akkor a GYÁMÜGY/TEGYESZ hivatalból „körbe kopogtatja” a ROKONOKAT, hogy ki SZERETNÉ és ki KÉPES tovább nevelni a gyermeket. Remélhetőleg van olyan, akinek van rá kívánalma, lakhatása, egészsége, fizetése, életkora, és akkor megoldódott az ügy.

Ha az életkor nem megfelelő, pl nagymama és az unoka között több van, mint 45 év, -vagy 50 év és a gyermek még nem 3 év feletti-, akkor a HIVATAL csak családba fogadást engedélyez , DE MÁS CSALÁD SZÁMÁRA IGY NEM LESZ A GYERMEK ÖRÖKBEFOGADHATÓ, vagyis felnő nyugalomban a nagyinál.

Keresztszülőségre visszatérve, régen szokásban volt még, h tehetősebb, de gyermektelen keresztszülőkkel megegyezve, megbeszélve a gyermeket a keresztszülő családjába adták, ott nevelődött, akár úgy is, h ugyanabban a faluban voltak a testvérei, szülei….egy jobb élet, jobb taníttatás miatt, a gyermek rokoni szálait ápolva.

Ezt a csatornát választottuk, hogy megleljük széles e hazában azt a „rokonunkat” aki minket gyermeke „keresztszüleinek” kijelöl, hogy mi őt/őket családunkba fogadhassuk jobb neveltetés, kevesebb nélkülözés reményében.

Ez nem feltétlemül jelenti gyermeked elveszítését számodra. Előfordulhat, hogy most még el tudod látni  gyermeked, gyermekeid de élethelyzeted fordulhat rosszabbra, és akkor jó lenne biztosan tudni, hogy nálunk jó helyen van. Ezért gondoltunk családba fogadásra, ami a HIVATAL által ugyanúgy megfigyelt, ellenőrzött, és bármikor „VISSZACSINÁLHATÓ” állapot.

Ha a számodra dolgok rosszabbodnak vagy egyszerűen nem javulnak-tartós betegség, fogyatékosság-akkor szívesen neveljük a gyermeket sajátunkként, nem akarjuk mindenáron BIRTOKOLNI, nem ez a lényeg. Örökbefogadásnak nagyon, nagyon sok előnye, és hátránya van minden résztvevő szempontjából. Mi célunk ez: LEGYEN TESTVÉRE A GYERMEKÜNKNEK, MÉG AKKOR IS, HA EZ CSAK EGY PÁR ÉVRE SZÓL.

Vagyis ha rendbe jössz, és visszavennéd, bármikor megteheted, sőt ha esély nincs a javulásra-pl időskorú vagy, imádod a gyerekeket, ők is téged, de esélytelen, h eltartasd, fuvarozd, menedzseld őket, mert még magadat se megy! -akkor mi örülnénk egy nagyszülőnek is. A gyermekek meg pont annyira fognak minket is szeretni amennyire megérdemeljük, és ez igy lesz helyes.

Hát, az életünket. Megosztani a gondokat és a szeretetet. Ezért kérlek, ne legyenek kétségeid, miszerint nem vagy, nem vagytok jók, tegyél egy próbát, és írj egy kis levelet.

Megígérem, ami tőlem telik, gondjaidban segíteni biztosan fogok, és ha nem is leszünk egymásnak rokonszenvesek, bántani, hibáztatni biztosan nem foglak. Nem szeretnék „mesélni” és messziről jött ember azt mond, amit akar, de mi bizonyitani is tudjuk, hogy hogy bánunk az életet adó szülővel:

GYERMEKÜNK ÉLETET ADÓ ANYJA, TESTVÉREI MOST IS ELÉRHETŐEK GYERMEKEM, ÉS A MI SZÁMUNKRA IS, KAPCSOLATTARTÁSUNK FOLYAMATOS VOLT AZ ELMULT 5 ÉVBEN, ÉS REMÉNYEINK SZERINT AZ IS MARAD MINDIG.

Soha nem hittük, hogy egy már megszületett gyermek csakúgy, múlt, „élettörténet” nélkül, az ölünkbe pottyan. A gyerek csomagként jön, időnként fájdalmas csomagban, de itt vagyunk, készek vagyunk arra, hogy családdá egyesüljünk, és a gyermekhez tartozó embereket nem „sallangnak” tekintjük, az ő meglétük, életük nagyon fontos. Nem, nem akarjuk/tudjuk azt mondani egy kisgyermeknek: „látod, nálunk jobb helyed van, mi JOBBAN SZERETÜNK téged, és engedd apád, anyád, nagyid el, úgyis csak a rossz származik tőlük” mert ez nem igy van, hiszen a gyermek is tőlük származik, akinek a szeretetéért harcolunk.

NEM ELVENNI AKARJUK A GYERMEKED. NEM TUDUNK ILYET TENNI, MERT A KICSI SZIVÉBEN SZÖRNYEKKÉ VÁLLNÁNK, ÉS EZ NEM JÁRHATÓ ÚT. Kötelezni nem lehet senkit a szeretetre, elő írni sem….csak kiérdemelni.

Amit szeretnénk gyermekednek, vagy akár neked! és amit gyermekünk már most is tehet és kap: BIZTONSÁGOS, NÉLKÜLÖZÉS MENTES ÉLET, fejlesztések, különórák, 3 nyelv, utazások….

Amit megtelhetünk, ami emberileg lehetséges megtennénk a gyermekedért, akár egészségével kapcsolatos hiányosságok orvoslása, akár fejlesztésre, akármire is van szüksége…

Mikor gyermekem játszik, van még hely és játék mellette, egy másiknak is. Mikor eszik, jutna még egy másiknak is. Mikor nevet, tükröződhetne még egy gyermek arcán is az öröme, örömünk. Szerencsések vagyunk, mert otthonról dolgozunk, időnk, lehetőségünk bőven van, hogy legyen még VENDÉG a háznál.